a tudósok most találták meg az élet legalapvetőbb összetevőit, amelyek a Szaturnusz Enceladus holdjának óceánjából törtek ki.

a NASA adatainak új elemzése feltárja a szerves vegyületek jelenlétét a folyékony víz tollaiban, amelyek az óceánból az Enceladus jeges kérge alatt lőnek az űrbe.

ezek a vegyületek, amelyek nitrogént és oxigént hordoznak, kulcsszerepet játszanak az aminosavak – a fehérjék építőköveként szolgáló komplex molekulák-előállításában. Fehérjék nélkül az általunk ismert élet a Földön nem létezhet.

a tudósok régóta gyanítják, hogy az Enceladus felszíne alatt található óceán hordozhatja az élet összetevőit. A kutatók korábban már észleltek más szerves molekulákat a jeges Holdról, de ez az első alkalom, hogy bárki észlelte őket a vízben oldva.

ez kritikus, mivel ez azt jelenti, hogy a vegyületek mélytengeri kémiai reakciókon mennek keresztül, amelyek aminosavakat termelnek.

ezek az eredmények szerdán jelentek meg a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban.

“ez a munka azt mutatja, hogy az Enceladus óceánjában rengeteg reaktív építőelem található, és ez egy újabb zöld fény az Enceladus lakhatóságának vizsgálatában”-mondta Frank Postberg, a tanulmány társszerzője.

mélytengeri szellőzőnyílásokban ezek a vegyületek életet hozhatnak létre

az Enceladuson, az óceánvíz és a jégsugarak rendszeresen kilövik az űrbe a Hold kéregének meleg repedésein keresztül.

az új tanulmány mögött álló NASA tudósok elemezték a tollak kémiai összetételére vonatkozó adatokat, és számos új szerves vegyületet találtak, amelyek közül néhány nitrogént, mások oxigént tartalmaztak.

ezek a vegyületek feloldódtak az óceánvízben az Enceladus felszíne alatt. Ezután elpárologtak a felszíni vízzel, kondenzálódtak, és megfagytak a Hold jeges kérgében, a tanulmány szerint. A tollak az űrbe fújták a vegyületeket, ahol a NASA Cassini űrhajója érzékelte őket, amikor a közelben repült.

a vegyületek újabb jele annak, hogy az Enceladusnak megvan a maga változata egy olyan folyamatról, amely életet teremt a Földön.

a Föld óceánjainak mélyén a tengervíz keveredik a magmával, amely az óceán fenekének repedésein keresztül buborékol fel. Ez az interakció füstös hidrotermális szellőzőnyílásokat eredményez, amelyek akár 700 Fahrenheit (370 Celsius fok) is felmelegedhetnek.

a szellőzőnyílások hidrogénben gazdag forró vizet öntenek, kémiai reakciókat táplálva, amelyek a szerves vegyületeket aminosavakká alakítják. Ezek az aminosavak egymásra rakódhatnak, mint a Legók, hogy fehérjéket képezzenek, amelyek kulcsfontosságúak az életet létrehozó genetikai információ replikálásához.

ez a folyamat lehetővé teszi az élet fejlődését a napfény segítsége nélkül. Ez azért fontos, mert az Enceladus jégfelülete erősen visszaverődik, és visszaküldi azt a kevés napfényt, amelyet a Hold kap az űrbe. Minden életnek sötétben kell fejlődnie.

a tudósok úgy vélik, hogy az Enceladus felszín alatti óceánjában lévő potenciális hidrotermális szellőzőnyílások hasonlóan működhetnek, mint a Földön.

“ha a körülmények megfelelőek, ezek az Enceladus mély óceánjából származó molekulák ugyanazon a reakcióúton lehetnek, mint amit itt a Földön látunk” – mondta nozair Khawaja, aki a kutatócsoportot vezette a legújabb felfedezés mögött. “Még nem tudjuk, hogy szükség van-e aminosavakra a Földön kívüli élethez, de az aminosavakat alkotó molekulák megtalálása a puzzle fontos darabja.”

tavaly a csapat hasonló szerves molekulákat fedezett fel ugyanazon adatokból. De a molekulák nem voltak vízben oldódó; a kutatók úgy vélik, hogy az Enceladus-óceán felszínén ültek.

az ilyen vegyületeknek fel kell oldódniuk az óceán vizében ahhoz, hogy kölcsönhatásba lépjenek a hidrotermális szellőzőnyílásokkal és életet hozzanak létre. Eddig a tudósok nem voltak biztosak abban, hogy az Enceladus szerves vegyületei ezt tették-e.

” itt kisebb és oldható szerves építőelemeket találunk – az aminosavak és a földi élethez szükséges egyéb összetevők potenciális prekurzorait ” -mondta Jon Hillier, a tanulmány másik társszerzője.

További tudnivalók a NASA Cassini adataiból

a tudósok mindkét eredmény eléréséhez használt adatok a NASA Cassini küldetéséből származnak. A szonda 1997-ben indult, és 13 évet töltött a Szaturnusz és holdjainak felfedezésével.

2017 szeptemberében a misszió véget ért, amikor a tudósok szándékosan küldték az űrhajót a Szaturnuszba. Ezt azért tették, hogy elkerüljék az Enceladus vagy a Titan, egy másik közeli hold, amely szintén életet hordozhat, földi mikrobákkal.

a Cassini felfedezte, hogy az Enceladus felszíne alatt folyékony sós vízből álló globális óceánt rejt, és lefényképezte a vízsugarakat az űrbe. A szonda átrepült ezeken a tollakon, és adatokat gyűjtött összetételükről 2008-ban.

a tudósok azt tervezik, hogy az elkövetkező évtizedekben folytatják ennek és a Cassini által gyűjtött egyéb adatoknak a tanulmányozását.

a NASA azt is tervezi, hogy szondát küld a Szaturnusz holdjára, a Titánra, amely szintén elsődleges célpont az idegen élet keresésében, saját bőséges szerves vegyületei miatt. A küldetés célja egy Dragonfly nevű nukleáris meghajtású helikopter indítása A titán felé 2026-ban.

az űrhajó várhatóan 2034-ben érkezik meg a Titánra, majd elkezdi vadászni az élet jeleit.

ezt a cikket eredetileg a Business Insider tette közzé.

még több Business Insider:

• a 6 legjobb kerékpártartó az autójához, beleértve a vonóhorogot, a csomagtartót és a tetőcsomagtartókat
• 27 ingyenes UPenn tanfolyamok, amelyeket online vehet igénybe, beleértve a Wharton üzleti osztályokat is
• David Dobrik podcastja olyan szponzorokat veszített el, mint a Honey and HelloFresh
• az Amazon vezetői szerint a palackba pisilés embertelen, mégis gyakori része a munkának, annak ellenére, hogy a vállalat tagadja, hogy ez megtörténik
• 61 ajándékok apának, akit valóban szeretni fog, az elektromos bornyitótól a hátizsákig, amely hűtőként is szolgál